A lányom 10 éves. Okos, érzékeny kislány, szereti a történeteket, a játékokat – és persze, mint a legtöbb gyerek, ő is kíváncsi az online világra. Nemrég letöltött egy népszerű közösségi játékot a telefonjára, ahol más játékosokkal is lehet beszélgetni, közösen küldetéseket teljesíteni.

Egy idő után emlegetni kezdett egy új „barátnőt”, akivel rendszeresen együtt játszik. Kedves volt, figyelmes, mindig írt neki, segítette a játékban. A lányom boldogan mesélt róla, és úgy tűnt, nagyon ragaszkodni kezd hozzá.

A profil kép nélkül volt, de ez a lányomat nem zavarta. Azt mondta, biztosan csak félénk. A beszélgetések azonban egyre hosszabbak lettek – és egyre személyesebbek. Kezdett gyanússá válni, hogy az illető nagyon éretten fogalmaz, néha úgy, mintha egy felnőtt írna. Különösen az tűnt fel, hogy a „barátnő” sokat beszélt a szülőkről, a magányról, és olyan dolgokról, amiket egy 12 éves gyerek nem szokott boncolgatni.

Egyszer, amikor a lányom elaludt, beleolvastam az üzenetekbe. Az illető empatikus volt, udvarias, de túlságosan is tudatosan építette a bizalmat. Nem volt fenyegető, de az egész párbeszéd olyan érzést keltett bennem, mint amikor valaki nem azt mondja, aki valójában. Egy idő után nem volt kérdés: nem egy gyerekkel beszélt.

Lezártuk a fiókot, jelentettem az esetet, és hosszasan beszélgettünk a lányommal. Nehéz volt megértetni vele, hogy nem mindig az a veszélyes, aki kiabál vagy fenyeget – hanem az, aki lassan, kedvesen építi le a határokat.

Tanulság – hogyan előzhető meg?

Ez az eset megtanított valamire: a digitális térben semmit sem szabad automatikusan ártalmatlannak venni, csak azért, mert nincs benne káromkodás vagy fenyegetés. A legtöbb online ragadozó épp a barátságosság álcáját használja.

Amit minden szülő megtehet:

• Tudd, mivel és kivel játszik a gyereked – ne csak az alkalmazás nevét ismerd, hanem nézd meg, hogyan működik.
• Beszélgess vele rendszeresen az online élményeiről – ne csak akkor, amikor baj van.
• Tanítsd meg neki, hogy ismeretlenekkel nem osztunk meg személyes információt, és hogy mindig szóljon, ha valami furcsának tűnik.
• Ne ítélkezz, ha megnyílik – mert akkor legközelebb is hozzád fordul.

A gyerekeink nem hibásak azért, mert hisznek az embereknek. Nekünk, felnőtteknek kell segítenünk abban, hogy megtanulják: az online világban sem mindenki az, akinek mondja magát.